Manapság talán azok számára sem ismeretlen a humánerőforrás, tudástársadalom fogalma, akik nem kifejezetten közgazdasági, szociológiai vagy emberi erőforrás fejlesztéssel kapcsolatos területen dolgoznak. Talán kimondhatjuk, hogy a köztudatban egyre inkább felértékelődik az oktatás szerepe, hiszen minden szülő továbbtanulásra, a jövőben szükséges szakmák kitanulására biztatja a gyermekét. Mit is jelent valójában a humántőke? Miért is fontos tényező a gazdaságunk szempontjából? Ebben a posztban ezeket a kérdéseket fogom megválaszolni Péter György tanulmánya mentén.
A humántőke meghatározásával több közgazdász is foglalkozott évtizedeken keresztül. A tőke kifejezés lényegében azokat a felhalmozott értékeket jelenti, ami tulajdonosa számára anyagi hasznot hoz, azzal, hogy önmagát értékesíti. Ilyen lehet például a befektetések, anyagi jószágok, valamint konkrétan a pénz vagy az értékpapír is. A fogalom kialakulása a közgazdászok körében leginkább azért okozott nehézségek, mert nem volt egyértelmű, hogy használhatják a tőke szót emberekre vagy sem. Bizonyos gondolkodók, például Heinrich von Thünen ezt lealacsonyítónak tartották, hiszen a különböző jószágokkal egy szinten kezelte volna a munkavállalókat. Marx úgy gondolta a munkás tudása nem a tőke része, hanem a vagyona. A klasszikus közgazdászok közül Smith azonban ezt cáfolta. Úgy gondolta a befektetésekkel megszerzett tudás, képességek nem csak a személyes, hanem a társadalmi vagyon részei is. Marshall egy tanulmányában a tudást a termelés legerősebb motorjának tekintette, ami a szükségletek kielégítését szolgálja. Ő volt az is, aki felismerte az alkalmazottak boldogságát és kultúráját javító intézkedések fontosságát, melyek a következő generációkra is kihatással vannak. A későbbi modern gondolkodók közül Teodor W. Schultz-ot érdemes megemlíteni. Szerinte a fizikai tőkefelhalmozás akkor lehet sikeres, ha az emberi ismeretekkel, vagyis a humántőkével párosul. Az ő elmélete szerint a gazdasági növekedés nem mindig egy külső (exogén) feltétel által megvalósuló folyamat, hanem sok esetben költséges befektetéssel járó belső (endogén) tényezők eredményezik, tehát az emberi tudás és a kutatás. A beruházás szerinte az iskolai, munka közbeni szakképzés, az egészségügy, a munkával kapcsolatos tájékoztatás és vándorlás tekintetében lehet eredményes. Ehhez kapcsolódóan Mincer volt az, aki kutatásában kimutatta az oktatás jövedelmekre gyakorolt hatását, ezzel összefüggésben pedig kiemelte a munkahelyi képzések fontosságát, a költségeket és azok megtérülését is.
Az 1973-as válság után a közgazdászok számos tényezőt újragondoltak és egy korszerűbb fogalom megalkotásán dolgoztak. Lucas tétele, mely szerint az emberi tőkébe történő beruházás a technikai fejlődés követelményei szerint kell hogy történjen, azt gondolom ma is helytálló. A '80-as évektől kezdődően főleg a fejlett országokban az endogén növekedési elméletek kaptak nagyobb figyelmet és ehhez kapcsolódóan a humánerőforrás fejlesztése is. A globalizáció révén a mindez, illetve a tudás alapú társadalom, vagyis a knowledge-based society nem csak a fejlett országok esetében figyelhető meg. Manapság a tudás felértékelődése már mindenhol fellelhető.
A rohamosan fejlődő technológia és a globalizáció tehát új korszakot jelentett a gazdasági élet szempontjából. A tudományos és műszaki élet forradalma alapját az ismeretek, a tudás jelenti, ezért a fejlődések következményeképpen felértékelődött a "humán vagyon" is. A tanulmány alapján összefoglalva a humántőke tudást és készségeket jelöl, melyeket az ember az oktatás, képzés és a gyakorlati tapasztalatok révén szerez meg. Ezek teszik képessé a gazdasági folyamatokban, tehát a termelésben történő nagyobb mértékű javak és szolgáltatások nyújtására. Gery Becher a téma amerikai szakértője szerint az ember a különböző kurzusokon és előadásokon való részvétellel is gazdagíthatja a saját értékét. Én úgy gondolom a formális oktatásban és az informális keretek között megszerezhető ismeretek egyenlően szükségesek a sikerhez, mind egyéni, mind társadalmi, gazdasági értelemben is.
Felhasznált irodalom:
Péter, Gy. (2008): Az emberi tudás szerepe az intenzív gazdasági fejlődésben in: Közgazdász Fórum (2008)
